Roberto De Vogli

A morális és érzelmi kettős mércék akadályozzák az együttműködést és humanitárius válságokat okoznak. A „Szelektív empátia” című könyvre építve ez az előadás bemutatja, hogyan kérdőjelezi meg egyes háborús áldozatok iránti szolidaritás egyenlőtlen kifejezése azoknak az értékeknek az egyetemességét, amelyeket a nemzetközi közösség állítása szerint képvisel. A gázai népirtás különösen lakmuszpróbává és erkölcsi vakfolttá vált a Nyugat számára. Feltárta, hogy a nemzetközi közösség támogatást és szankciókat geopolitikai érdekek és kulturális elfogultságok alapján alkalmaz, létrehozva a szenvedés hierarchiáját, amelyben egyes áldozatokat együttérzésre méltóbbnak tartanak, mint másokat. A szelektív empátia ezen válsága – amely során egyes életek iránt együttérzést tanúsítanak, másoktól pedig ezt megtagadják – aláássa a nemzetközi közösség hitelességét mint az egyetemes értékek őrzőjét.

Egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi együttműködés, az egyenlőség és a szolidaritás nem csupán alapvető, hanem egzisztenciális értékek, a Nyugat és a világ többi része közötti morális és érzelmi szakadék különösen aggasztó. Az emberiség még soha nem állt ilyen közel a katasztrófához. A Bulletin of Atomic Scientists „Végítélet órája” jelenleg mindössze 85 másodpercre van az éjféltől. Az eredetileg 1947-ben hét percre beállított óra ma egy olyan világot tükröz, amely az összeomlás szélén egyensúlyoz, elsősorban a nukleáris háború kockázata miatt.

A pszichológia, az evolúciós biológia és a morálfilozófia meglátásaira támaszkodva ez az előadás az emberi természetet vizsgálja. Visszavonhatatlanul törzsi ösztöneinkhez vagyunk kötve, vagy képesek vagyunk határokon átívelő empátiát kialakítani? Lehetséges-e a tudat és az identitás átalakulása az egyetemes együttérzés és szolidaritás alapján? Reális-e elképzelni egy olyan világot, ahol nincsenek idegenek és ellenségek, és mindenki az egész emberiséggel azonosulhat?

A „Szelektív empátia” megkérdőjelezi a domináns narratívákat, és egy új szolidaritásra hív fel, amely az egyetemes empátián, a társadalmi igazságosságon és az érzelmi dekolonizáción alapul. A szolidaritás, az ellenállás és a globális együttérzés példáinak kiemelésével a könyv arra ösztönöz, hogy újragondoljuk a nemzetek és az egyének közötti kapcsolatokat, elősegítve egy olyan kozmopolita etikát, amely minden emberi élet egyenlő értékét hangsúlyozza. Egy olyan korszakban, amikor „a háború szelei” befolyásolják a nemzeti és nemzetközi politikát, egy olyan identitás, amely túllép a zászlókon és a törzsi hovatartozáson, erkölcsi inspirációt, a „határokon túlmutató” képzelet felcsillanását és egy kollektív pszicho-politikai átalakulás lehetőségét kínálhat egy mélyebb és szélesebb körű humanitarizmus felé.