A mesterséges intelligencia korában a gyermekeket gyors válaszok veszik körül. Az érzelmi fejlődéshez azonban továbbra is időre, jelenlétre, képzelőerőre és közösen megélt jelentésekre van szükség. Az előadás azt vizsgálja, hogyan teremthetnek a mesék és a történetmesélés olyan mélyen emberi teret, amelyben a gyermekek elkezdik megérteni érzéseiket, kapcsolataikat és saját megélt tapasztalataikat. A Metamorphoses Népmesemódszerre és a T.A.L.E. programra építve bemutatja, hogyan támogathatják a történetek, az élményszerű gyakorlatok, a kreatív reflexió és a közös párbeszéd a szociális-érzelmi fejlődést. Az előadás egy rövid mesét is tartalmaz magáról a történetmesélésről, valamint ismerteti egy 197, 7–9 éves gyermek bevonásával készült, publikált vegyes módszertanú kutatás eredményeit. Az eredmények arra utalnak, hogy a történetek olyan apró, maradandó erőforrásokká válhatnak, amelyeket a gyermekek magukkal vihetnek a mindennapi érzelmi helyzetekbe. Egy olyan korban, amikor sok válasz azonnal előállítható, a történetek arra emlékeztetnek bennünket, hogy a jelentést nem lehet egyszerűen átadni. Azt meg kell élni, meg kell osztani, és fokozatosan be kell építeni.