A méltóság megőrzése – Amikor az empátia nem elég
A tanácsadás mint a méltóság munka gyakorlatának vizsgálata
Az emberek nemcsak nyílt erőszak révén tapasztalják meg az embertelenséget, hanem Hannah Arendt által „a gonosz banalitása” kifejezéssel is leírt jelenségeken keresztül. Ezt a kifejezést arra használta, hogy megmutassa, hogyan jelenhet meg az embertelenség, amikor az egyének felfüggesztik erkölcsi ítélőképességüket, a felelősséget szerepekbe vagy eljárásokba oldják fel, és már nem ismerik fel a másikat, mint az egyenlő méltóság alanyát.
A tanácsadás gyakorlatában ez a dinamika akkor jelenik meg, amikor az embereket kizárólag esetekké, szerepekké vagy funkciókká redukálják. A méltóság nem nyilatkozatokból, hanem gyakorlatokból fakad. Láthatóvá válik ott, ahol a tanácsadók tudatosan elutasítják az embertelenítést, még konfliktusok, hibák vagy erkölcsi feszültségek esetén is.
Az előadás konkrét kritériumokat azonosít a méltóság-központú tanácsadáshoz, és megvizsgálja, hogyan tudja a tanácsadás megóvni a szégyent, felelősséget vállalni a kapcsolatban, és ellenállni az emberek funkcionális kategóriákra való redukálásának. A digitális asszisztencia rendszerek korszakában a méltóság alapvetően emberi gyakorlat marad, amelyet nem lehet automatizálni.