Az agy egy rezonáló organizmus — érzékeny, plasztikus, mélyen emberi. Ma talán minden eddiginél fontosabb feltenni a kérdést: mi határozza meg valójában az embert. A mesterséges intelligencia lenyűgöz sebességével és számítási kapacitásával, ám nem ismeri sem a tudatot, sem a szükséget, sem a fájdalmat, sem a szégyent. Nincs énje, nincs kötődése, nincs története. Az emberi agy ezzel szemben együttérez; küzd azért, hogy értelmet teremtsen. És éppen azért, mert egyre inkább emberhez hasonló gépeket alkotunk, nem szabad szem elől tévesztenünk azt a kérdést, hogy mit jelent valójában embernek lenni — még az MI rendkívüli és folyamatosan növekvő képességei ellenére sem. Különösen abban a tekintetben, ahogyan egymáshoz kapcsolódunk.
Damir Del Monte